"nekem a Mária, aranyszoborról ez jutott eszembe...."
Az asszony az Isten Árnyékában:
Nyolcvan év felé botladozó öregemberrel beszélgettem a falunkba. _ Tanulták-e azt maguk, édes öcsém - így kezdi -,a papi tudományban, hogy Boldogasszony reggelén, bele lehet látni a napba! Akinek tiszta a szeme, az meglátja felkelő napban Máriát. A régi öregektől én így hallottam. S ez így is igaz! Csak az én szemem már, tudja, olyan hamar könnyedzik...Valamikor én is láttam. Az öreg sóhajtott, szeme most is könnyedzett. Az emlékezéstől. Keresem Isten könyvében, a Szentírásban, hogy van-e egy szilárd fundamentuma ennek a néphitnek, a felkelő napban felragyogó tisztaságos Asszonyt látásának. A legutolsó lapokon nyílt elém a Biblia: " Nagy jel tűnt fel az égen: egy Asszony, akinek öltözete volt a nap, és lába alatt a hold, és fején tizenkét csillagból álló korona."
Gyönyörű prófétai látomás, isteni fantázia, mint ma mondanánk. S ez így igaz ! - Csakhogy hol itt a fundamentum, hl a gyökér? a Szentírás minden könyvében elénk sejlik elragadó sziluettje, varázslatos körvonala - mint azt látni is fogjuk- , de egy végső fundamentumban, az ősgyökér a Teremtéstörténetben van leírva: " Ellenségeskedést vetek közéd és az Asszony közé, ivadékod és ivadéka közé: Majd széttiporja feledet. " Isten mondja ezt a kígyó-sátánnak - büntetésül! Itt lép ki az Asszony a sátán árnyékából, itt lép be az Isten Napfényébe! A Szentatyák korától kezdve Ősevangéliumnak, a legelső Örömhírnek nevezi az Egyház ezt a Szentírási helyet. Mindig lesz valaki , aki szembeáll a sátánnal. Mindig lesz valaki, aki nemet, mond neki, Mindig lesz valaki, aki győzni tud felette. Egy Asszony, az Igazi Asszony a Szentírás Asszonya, akinek ivadéka, szétroncsolja a a sátán fejét. S mindazok az Asszonyok, akik Szentírási értelembe azok: Szűz Máriásak!
Teremtett embernek nincs ennél nagyobb vigasztalása: legszebb, Isteni álma és legszebb emberi ideálja: az Asszony - újra Eszmény, Ideál, Élet, Édesség, Reménység,, Mennyország! Ha erre az Asszonyra néz az ember, nem vétkezik, ha eldalolja: Szentegyház keblem belseje, Oltára képed. " Mert az az Isten Ujja által rajzolt Oltárkép , amit a sátán árnyékában torzóvá nyálazott az ISTENT hinni elfelejtő, és sátán megtagadni képtelen ingadozás, most újra tisztán tündöklik.
Ennek az Asszonynak nem bűn " Május éjszakáján letépni minden orgonát. " Hiszen az Ő leheletétől illatos, az Ő szeménekszemének szivárványa szikrázik diszkrét parázslással - szirmainak a bűnbánatot örömmé oldó lilás színpompájában Ennek az Asszonynak megcsókolhatod a kezét, homlokát, lábanyomát is, tiszta maradsz, ember maradsz - Isten képe maradsz! Van-e ilyen Asszony? - Egyet kivéve, Őt kivéve, a Szentírás Asszonyát.... Nézz magadba vagy nézz Te Asszonyodra, s mondjad velem: LEGYEN! " Könnyedzel talán Te is mint az öreg Magyar? Nem baj Ha Máriára nézel, meglásd, kitisztul a szemed. - Emlékszel, hogyan Teremtődött a világ? Egyetlen bűvös szóra : LEGYEN!
Forrás: Kerekes Károly, Pihenj meg a Szűzanyánál című könyvből idézve.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése